Híd az ártér fölött Tanai Áron hídépítő mérnök egy hideg téli napon
szülőfalujába érkezik régóta húzódó örökségi ügyének rendezése végett, ám a múlt
lezáratlan, ma is ható eseményei arra kényszerítik, hogy egynaposra tervezett
látogatását hónapokra, akár évekre nyújtsa. Szülei tragikus halálának újbóli
felszínre kerülése, gyermekkori szerelmének váratlan felbukkanása, valamint a
két eseményt egymáshoz láncoló zár feszegetése olyan dolgokra ébresztik rá,
amelyek e látogatás nélkül szép lassan elhaltak volna városi életformájának
másságában. Feltámadó lelkiismerete tettekre ragadtatja, azonban, ahogy az
események haladnak előre, azt látjuk, hogy valódi megoldások helyett legtöbbször
az elvtelen kompromisszumot, a konformizmust, a tálcán kínált jólétet választja.
Ha történnek is kísérletek, hogy józanul átgondolt döntéseket hozzon, azok hamar
elbuknak a számára addig ismeretlen, tág perspektívákat nyújtó lehetőségek
hatalmas kínálatán. Végső, szétesőfélben lévő személyiségét még úgy-ahogy
megmenteni képes döntést akkor sem tud hozni, amikor egyértelművé válik számára,
ki szüleinek a gyilkosa. Inkább megsemmisíti a bizonyítékot, csak hogy ne
kelljen kockáztatnia, hogy elveszítsen mindent, ami kéretlenül az ölébe hullott.
A jelen nyújtotta boldogság fontosabbnak tűnik, mint a múlt megnyugtató és
igazságos tisztázása. Habár sorsa a történet végén nem dőlt még el, az olvasó ki
fogja mondani rá a verdiktet.