Liliom. Az üvegcipő. Játék a kastélyban A 19. század végén és a 20. század
elején kialakult modern magyar, európai szemhatárú irodalom Nyugat körül
szerveződött csapatának legnagyobb szellemei társuknak érezték Molnár Ferencet.
Ady Endre például megvallotta, hogy őt, az avas színházlenézőt Molnár darabjai
térítették meg a színházhoz. Kiváló, öntudatosan elfogult, erős akaratú,
hatalmas szuggeráló erejű író: igazán zseniális író, volt róla Karinthy Frigyes
véleménye, Tóth Árpád pedig arra figyelmeztetett, hogy ott van azok között a
nagy mulattatók között, akik miközben kortársaik úgynevezett 'könnyű'
szórakoztatásáról gondoskodnak, észrevétlenül fontos irodalomtörténeti fejezetek
főalakjává nőttek, mert kiderült róluk, hogy műveikben ők tükrözték
legtalálóbban korukat, talán tökéletesebben, mint a nagy tragédiák vagy mázsás
regények szerzői. A kötet Molnár Ferenc három írását tartalmazza: Liliom; Az
üvegcipő; Játék a kastélyban.