Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar
történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen
építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan kertet akar megalkotni. A munkálatokban
részt vesz a városi zsidó kalandor éppúgy, mint az indulatait nehezen fékező
művezető, Lackó. A városban már ott téblábol a Pestről eltanácsolt Gál Endre
tanár, kattogtatja masináját a sokat látott fényképész, illetve élni tanul egy
cselédlány, Erna, aki a történet kezdetén ébred rá az erejére. A magyar vidék, a
főváros és a nagyvilág az egymásba kapcsolódó történetek színhelye. Zsidók,
magyarok, szegények, gazdagok, okosok és bolondok a szereplők, illetve föltűnnek
a régről ismert könnymutatványosok is. A történelem alakulása végül mindenkit,
épelméjűt, ábrándozót és pragmatikust is próbára tesz, viszont a nagyregény
cselekménye mindegyre nem várt fordulatokat vesz. Darvasi három generáción
átívelő elbeszélése gazdag és magával ragadó látomás a 20. századról. A tét elég
komoly. Eltűnik-e a mese. S ha valóban eltűnik, mi marad utána.