Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol
vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary
Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a
kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó
élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki,
elfeledtetve a hullák hiányát. A középkorú Joan Scudamore-nál nincs
magabiztosabb anya és feleség: most is azzal a meggyőződéssel tart hazafelé
Bagdadból, hogy sikerült elsimítania egy családi problémát. Amikor azonban az
átszállást lekésve napokra egy világvági török határállomás fogadójában ragad,
kénytelen átgondolni az életét, a sivatag forró csendjében visszaemlékezve pedig
lassacskán kiderül: tökéletesnek gondolt élete nem több illúziónál?