Kedves Olvasók! Ez a történet egy időben kezdődik a Szélkirálynő datolyaparti
útjával, és jóval azután ér véget, hogy a hajó visszatért Ferrit-szigetről.
Sajnos arra nem jutott időm, hogy lejegyezzem, mekkora bajba került időközben
Egérország, mi történt a Szélkirálynővel Datolyapartról hazafelé, és hányféle
veszélybe sodródtak tengerészbarátaink, mielőtt visszatértek volna
Ferrit-szigetről. Pedig nem kevés bátorságra, leleményességre és szemtelenségre
volt szükségük ahhoz, hogy kiverekedjék magukat a szorult helyzetekből!
Szerencsére ők titkos üzenetekben és levelekben mindig beszámoltak kalandjaikról
a barátaiknak. Ezeket a leveleket összegyűjtöttem, kiegészítettem néhány
pandúrsági jegyzőkönyvvel, térképpel, újságcikkel, amíg összeállt belőlük egy
újabb szövevényes kaland. Ha végigolvassátok a most következő leveleket,
mindenre fény derül! Annyit szeretnék csak kérni tőletek, hogy Szkander Bob
(hejes) helyesírását ne tanuljátok el! Jó szórakozást és körömrágást kívánok
mindenkinek! Berg Judit Ui.: Mivel a levélírók és bajkeverők közt gyakran
felbukkannak a korábbi regényekből ismert szereplők, érdemes előbb elolvasni
Galléros Fecó naplóját és Rumini korábbi kalandjait!