Korszakalkotó pillanata volt a történelemnek, amikor az ember lóraszállt.
Megváltozik a világ képe. Felgyorsul az élet, a történelem üteme. A röghöztapadó
ember vánszorgását felváltja a lórapattant ember száguldása. Megjelenik a ló a
harctereken. Már a bibliában is olvashatunk a lovak hadászati jelentőségéről. Az
asszir Salmanassar lovassága mindent elsöpör, ami az útjába áll. Nagy Sándor
lovasrohamaival hódítja meg Keletet, Hannibál a numibiai könnyűlovasságot veti
harcba Róma ellen. Kelet felől az első valóban lovas nép jelenik meg Európa
történetében, a hunok. Vad ellenállhatatlan lovasrohamaik az Örök Város kapujáig
viszik őket. Aztán Mohamed vallásának lovastörzsei indulnak meg, hogy a Próféta
szent zászlaját az arab sivatagok után áthozták Európába, és leomlanak előttük
Granada és Cordoba falai. Aztán a lovak cipelik a páncélos lovagokat Elő-Ázsia
perzselő napja alatt a Szentföldért vívott háborúkban. Majd jön a fohász Európa
templomaiban: De saggitis Hungarorum libera nos Domine! Pár száz évvel később
újabb lovasroham porfelhői tűnnek fel Ázsia felől: Dzsingisz kán lovasai a föld
kerületének negyedét hódítják meg szívós kis lovaikon. Változik a szín. A
kalandor Cortez 16 lóval egy egész világrész meghódításának veti meg alapjait.
III. Richárd egy országot kínál egy lóért. A marengói lovasroham Napóleont a
csillagokig emeli, hogy egy másik lovasroham Waterloonál Szent Ilona szigetére
vesse. A balaklavai halálroham repíti a halhatatlanságba az angol
könnyűlovasságot. Aztán ott látjuk a lovakat az I. világháború vérzivataraiban,
ahol sorsuk csak hősi halál lehet. A lovasrohamokat, csatatereket borító lovasok
és lovak halálhörgése zárja le. Még egyszer felvillan a régi dicsőség a lengyel
lovasság tragikus rohamában a német páncélosok ellen. A ló a II. világháborúban
búcsúzott tragikusan, de nem dicstelenül a történelemből.