Az utóbbi évek, évtizedek Balatonnal kapcsolatos riasztó eseményei - az
algásodás, a többszöri halpusztulás - a közvélemény figyelmét ráirányították a
Kis-Balatonra. Az eseményeket követve egyre többen szeretnének bepillantani e
titokzatos mocsárvilág életébe. Elképzelhetetlen, sőt kivitelezhetetlen, hogy a
sok ezernyi érdeklődőt a természet életének megzavarása és károsítása nélkül
elvigyük erre a területre. E tájjal való ismerkedést e könyvvel kívánjuk a
Természetbarátok számára némiképpen megkönnyíteni. Foglalkozásomnak köszönhetően
optimista ember vagyok. Hiszem, hogy e könyvet második is követi majd. Néhány
gondolattal szeretném felvázolni a Kis-Balaton és madárvilága létrejöttének
történetét kialakulásától napjainkig. A Kis-Balaton, mint tájegység neve az
1800-as évek elején jelenik meg a térképen; addig a Balaton egyik öbleként
tartották nyilván. Ezekben az években vette kezdetét az elmocsarasodás,
feltöltődés. A Zala folyót időközben szabályozták, egyre több iszapot szállított
és ez a Kis-Balaton területén rakódott le. A tápanyaggal telített horc nyomán
dús vegetáció alakult ki, és a sekély vízben mikroszervezetek milliárdjai
szaporodtak el. A nyílt vízfelük növényzettel borított részekkel váltakozott és
ezért nagyobb hullámzás nem alakult ki. Ennek köszönhetően a Balai keszthelyi
öblének halállománya tavaszonként idejárt ikrát rakni. A kikelt ivadék a védett
vizeken megerősödött, m visszatért a Balatonba. Ahol többezer katasztrális
holdnyi nádas van, ott a nádasok közötti vízben hemzseg az apa és a vízimadár is
szép számban megtelepszik.