Persepolis Mardzsi tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a
kétnyelvű ,,világi iskolákat, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A
szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és
hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó
légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába
küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre. Ám a
beilleszkedés nem egyszerű - az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz
megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább
megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés
után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon
magát - míg Európába túl ,,iráni volt, Iránban már túlságosan ,,európainak
számít... Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a
vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és
gyászban eltöltött évekről, és két világ - az iráni és nyugati gondolkodás -
kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről. ,,Megéltem a forradalmat, amelyben
elveszítettem a családom egy részét. Túléltem egy háborút, ami elszakított a
hazámtól, a szüleimtől... És egy banális szerelmi történet miatt majdnem
meghaltam.