Maigret, még pizsamában, karosszékben ült az ablaknál, az első pipáját szívta,
s lassan kortyolgatta a kávéját. Egyszer csak felkiáltott. Madame Maigret kék
virágos köntösében, kezében fogkefével kirohant a fürdőszobából. - Mi történt? -
Ide nézz... Az újságban az első, Vichynek szentelt oldalon egy fénykép: a hölgy
orgonalilában. Fiatalabb kori fényképe lehetett, ajka körül kényszeredett
mosoly, a fotográfus kedvéért. - Mi történt vele? - Meggyilkolták... - Ma éjjel?
- Ha ma éjszaka történt volna, az újság nem hozhatná már reggel... Előző éjszaka
történhetett... - De hiszen láttuk a kioszkban... - Kilenc óra felé igen...
Azután hazament... Annyi ideje volt még, hogy levegye a sálját, kalapját,
belépjen a szalonba, a folyosón balra... A sors gondoskodik arról, hogy Maigret
felügyelő ne unatkozzék túlságosan kényszervakációja idején. Ha már korsó sörök
és házi szilvapálinka helyett gyógyvizet kell kortyolgatnia, amilyen forrón csak
bírja, legalább zseniális szimatát, sejtéseit, logikáját nem hagyják parlagon
heverni. A fürdőhely állóvizét olyan bűntény kavarja fel, amelynek kibogozásában
Maigret nélkül aligha jutnának előbbre...