A zsidó háború Josephus Flavius szemtanúja volt a 66-70 közötti zsidó háborúnak,
melynek végén a Titus vezette római csapatok bevették Jeruzsálemet, felégették a
Templomot, és ezzel beteljesült Dániel próféta jövendölése ?a város és a
szenthely elpusztításáról?. Miért következett be és miért éppen ilyen módon
Jeruzsálem megsemmisítése? Miért vonultak vissza a város falai alól először
Cestius, majd Vespasianus katonái is? S miért volt ennyire fékezhetetlen Titus
?népe?, mely hadvezére akarata ellenére gyújtotta fel a csodálatos templomot?
Elkerülhetetlen volt-e a nemzeti katasztrófa, vagy más mozgatórugókat fedeztünk
fel a történelemben? Josephus Flavius Zsidó háborúja első sorától az utolsóig
érdekfeszítő olvasmány. Azzá teszi tárgyszerű előadásmódja és szerzőjének
megrendült számvetése. ?A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk, hanem
az egész történelem egyik legjelentősebb háborúja volt azok közül, amelyeket
államok államok, népek népek ellen viseltek. Azok, akik ezt a háborút megírták
vagy nem voltak részesei az eseményeknek, vagy csak hallomásból gyűjtöttek össze
mindenféle hazug és értelmetlen mendemondát, és szofisták módjára
összeszerkesztették. Voltak olyanok is, akik ? mivel hízelegni akartak a
rómaiaknak, vagy gyűlölték a zsidókat ? meghamisították a tényeket, úgyhogy
könyveik tele vannak vádaskodással és hízelkedéssel, de a történeti hűségnek
nyoma sincs bennük. Ezért én, Josephus, Mátyás fia, jeruzsálemi pap, aki a
háború elején magam is harcoltam a rómaiak ellen, később pedig kénytelenségből
az események szemtanúja voltam, elhatároztam, hogy görög nyelven is megírom
ennek a háborúnak a történetét a római alattvalók számára, mint már
anyanyelvemen megírtam a barbárok kedvéért.? Josephus Flavius