Legyen magyar, legyen erdélyi, legyen egyetemes! ? így fogalmazta meg
elvárásait az erdélyi magyar íróközösség felé a múlt század harmincas éveiben az
erdélyi magyar színjátszás feltámasztására létrejött kolozsvári Thália Rt.
Valljuk meg: nagy kihívás ez egy drámaíró számára! A tehetségekben nem
szűkölködő helikoni írónemzedék azonban fényesen kiállta a próbát: Tamási Áron,
Hunyady Sándor, Bánffy Miklós, Kós Károly és más, jeles erdélyi szerzők művei
sorra sikert arattak mind az erdélyi, mind az anyaországi színpadokon. E sorba
illeszkednek Nyirő József ekkortájt született színművei. Életében bemutatott
mindhárom drámája ? Júlia szép leány, Jézusfaragó ember és Az új haza ? zajos
sikert ért el, utóbbi kettő a Nemzeti Színház színpadán is. Nyirő drámái az
életmű szerves részét képezik, hiszen ugyanannak a hagyománynak a kivirágzásai,
amely remek prózai műveinek is fundamentumát képezik. E fundamentumot pedig a
székely népélet, a székely mentalitás, a hagyományok és mítoszok alkotják.
Drámaíróként azonban ? s bizonyára nem véletlenül ? szenvedésekkel teli
emigrációs éveiben jutott a csúcsra A Megfeszített és A Próféta megírásával.
Ezek bemutatása mindmáig a magyar színházi szakma törlesztésre váró adóssága...
Bár színművek leginkább a színpadon élnek, bátran ajánljuk e kötetet olvasásra
is, hiszen Nyirő Józsefből a drámáiban is minduntalan előjön a vérbeli
elbeszélő, így olvasmányként ugyanúgy teljes értékű élvezetet nyújtanak.