Szerencsére van egy fiam, egy csodálatos fiú. Sajnos drogfüggő. Szerencsére már
gyógyulófélben van. Sajnos visszaesik. Szerencsére megint gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik. Szerencsére megint gyógyulófélben van. Sajnos visszaesik.
Szerencsére nem halt meg. Ezt a gyötrelmes hullámvasutazást éli meg újra és újra
David Sheff, miközben fia, Nic drogfüggőségének súlyos következményeivel küzd.
Mielőtt függő lett, Nic lefegyverzően kedves srác volt, vicces és vidám, remek
sportoló és kitűnő tanuló, fiatalabb testvéreinek rajongott bálványa. A drog
hatására aztán valóságos emberi roncs lett belőle, aki hazudozott, még a saját
öccsét is meglopta, és végül már az utcán élt. Az újságíró apa olyan
megszállottan próbálja megmenteni fiát, hogy már-már ezt is függőségnek lehetne
nevezni. Szakmai tudásával felvértezve nekilát, hogy megértse a függőség
természetét, és minden lehetséges kezelési módot felkutasson. Egyetlen
pillanatra sem hajlandó lemondani Nicről, ugyanakkor fel kell tennie magának a
kérdést: meddig terjed a szülő felelőssége? A szereteten kívül mit tehet még a
fiáért, amit eddig nem tett meg? Veszélybe sodorhatja-e saját és családja életét
azzal, hogy tovább reménykedik Nic gyógyulásában?