Tízévesen hozunk döntést az életünkről. Ki az az elvetemült rajtunk kívül, aki
ilyen fiatalon ilyen komoly felelősséget vállal?! A kívülállók kérdezgették, ha
nem megy olyan jól, miért nem dolgozom többet vagy másként? De ez nem úgy van,
hogy leülök és megtanulom, vagy a testedben van, vagy nincs, a művészi jellegről
nem is beszélve. Kegyetlen szakma, annyi mindennek kell egyszerre megtörténnie
ahhoz, hogy működjön. Horváth Péter, volt balettnövendék A közönség a balettet
könnyűnek és légiesnek látja. Ez az életpálya azonban a próbatermekben és a
kulisszák mögött inkább fájdalmas és nehéz. A táncosok tisztában vannak vele,
hogy a szenvedés a hivatásuk része és ennek tudatában, már egészen kicsi
koruktól elhivatottan készülnek, hogy balettművészek legyenek. Czank Lívia,
újságíró, író, fotóművész egy teljes tanévet töltött a Magyar Táncművészeti
Egyetem balettnövendékeivel, részt vett az év összes fontos eseményén,
beszélgetett a hallgatókkal, mesterekkel és az egyetemi dolgozókkal.
Vallomásaikból körvonalazódnak cselekvéseik mozgatórugói, nehézségeikről és
örömeikről egyaránt képet kapunk. Különleges képességű, kiválasztott gyerekeket
ismerünk meg, akik alázatosak, maximalisták, összetartóak és rendkívül önállóak.
Az izgalmas beszámolókat, a szerző művészi szépségű fotói egészítik ki, amelyek
bepillantást engednek e szép, zárt, rengeteg buktatóval teli, sokak számára
eddig ismeretlen világba. Meggyötör, hogy nem tudom kiszámítani a jövőjüket. Itt
vagyunk, csináljuk, de nem tudom, mi vár rájuk odakint, nem irányíthatom. Nem
tudom, visszakapják-e mindazt, amit belefektettek a balettbe az elmúlt kilenc
évben. Jó lenne, ha tényleg ki tudnák bontani a szárnyaikat, ha tudnának
repülni...Csak ez számít. Volf Katalin, mesternő, Kossuth-díjas művész
Hihetetlen élmény volt! Amikor lejöttem a színpadról, nem is emlékeztem arra a
két percre, amikor táncoltam, mintha egészen máshol jártam volna közben. A
színpad megint teljesen elvarázsolt. Ellenrieder Rubina, balettnövendék Ezek a
gyerekek rengeteg információt kapnak folyamatosan, ezeket mind a fejükben kell
tartani, és el kell, hogy jusson a testükbe is, óriási teljesítmény tőlük. Ezt
nem is biztos, hogy mindig megfelelően értékeljük, tényleg iszonyatosan nagy
terhelésnek vannak kitéve. Ez egy rövid szakma, hamar tudniuk kell mindent,
szinte azonnal tökéletesnek kell lenniük, de persze tökéletes nem lesz senki,
mindig van hova tovább fejlődni. A legfontosabb inkább az, hogy saját
képességeikhez mérten, az adott körülmények között legyenek képesek kihozni
magukból a maximumot. Németh Nikolett, mesternő