Fekete-Afrika múltjának megismeréséhez ez ideig kevés olyan felfedezés járult
hozzá, mint amilyenek beragyogják más kontinensek régészetének történetét. A
felfedezők nem boltottak eltűnt városok romjaiba a trópusi erdőben, s kevés
régészre mosolygott rá a jószerencse, hogy feltárhatta ismeretlen népek
kincseit. a szahara sivatagjától délre több mint kétezer évvel ezelőttig nem
volt egyetlen állandó település sem. Az afrikai királyságok csak körülbelül az
utóbbi ezer év folyamán alakultak ki. Ez a rövid időtartam magyaráza azt is,
hogy miért oly élő és valóságos napjainkban a kulturális folyamatosság a
jelenkori afrikai társadalmak és a korábbi királyságok között. A királyi
udvarokban állandóan számon tartott dinasztikus genealógiák a múlt emlékezetét
táplálják. a mítoszokban újra és újra elmondják, a rítusokban, táncokban, az
ünnepeken megelenevítik az ősök hősi cselekedeteit. a történeti események, a
háborúk, a hódítások és népvándorlások beleivódtak az emberek emlékezetébe, és
még intézményesült testületek is szakosodtak arra a feladatra, hogy elsajátítsák
és az egymást követő nemzedékeknek átadják ezt a tudást... A tudományos
érdeklődést a fekete földrész tanulmányozása iránt csupán a 19. századi európai
felfedezők keltették fel; ők halmoztak fel eslőként valóban hiteles ismereteket.
Peter Garlake azonban lehetőségei szerint szinte mindent számba vesz átfogó,
történelmi ismeretanyagban gazdag, olvasmányos könyvében: helyi, afrikai
források, görög, arab, portugál utazók feljegyzései, jeles Afrika-kutatók -
köztük Frobenius - ásatásai és a modern technikai eszközökkel végzett régészeti
feltárások eredményei alapján ismerteti a földrész múltját. A kutatások
története mellett pedig összefoglalja mindazt, amit a mai napig tudunk az i. e.
6000 körül élt első fazekasokkal és földművesekkel kezdődő, a vaskoron átvezető
és az i. sz. 1500 táján kialakult, szilárdabb királyságokig terjedő időszakról.
A gazdagon illusztrált kötetben az önálló fejezeteket alkotó képes történetek
többek között a núbiai királyok által i. e. 67-ben alapított főváros, Meroé
monumentális építészeti emlékeit, Nagy Zimbabvét, a leglátványosabb afrikai
régészeti lelőhely romjait, valamint Ife és Benin szobrászatát mutatják be.