Szolenoid ?A Szolenoid sok regényből merít, így válik körültekintő kölcsönzések
útján született hiperirodalmi művé. Kleist kozmikus kétértelműsége, Kafka
bürokratikus terrorja, García Márquez varázslatai és Bruno Schulz labirintusai
mind felismerhetők C?rt?rescu anekdotáiban, álmaiban és naplóbejegyzéseiben.? -
The New York Times A bukaresti 86-os számú iskola irodalomtanára naplót vezet
riasztó, szürreális álmairól, és hétköznapi csetlés-botlásáról. Az élete
gyökerestül megváltozik, amikor olyan házba költözik, amely alatt egy beépített
szolenoid elektromágneses teret hoz létre, aminek hatására a főhős lebegni kezd
az ágya felett. A tekercsből városszerte több is akad, és ezekkel együttműködve
elképzelhetetlen eseményeket idéz elő. A történet az 1960-80-as évek szocialista
Romániájának valóságába ágyazódva - élelmiszerboltok előtt kígyózó sorok, az
oktatási rendszer abszurditásai, a családi élet nyomorúsága - bepillantást enged
egy gyerekeket gondozó tüdőszanatórium életébe, a halál ellen tiltakozó mozgalom
gyűléseibe, az álomfejtők társaságába, valamint a mikroszkóp tárgylemezén élő
atkák miniatűr világába. A Szolenoid elbeszélője az önéletírást és a történelmet
vegyítve tűnődik az élet és a művészet különféle dimenzióinak lehetséges
változásain, miközben a korabeli diktatúra rideg hétköznapjai is könyörtelenül
betüremkednek a regény rendkívüli panorámájába. ?A művészetnek nincs értelme, ha
nem menekülés. Ha nem a rablét reménytelenségéből születik. Nem tisztelem a
kényelemhez és enyhüléshez vezető művészetet, az olyan regényeket és
festményeket, amelyektől a cella elviselhetőbb.?