...Tudjátok, ti szerencsétlenek, hogy mit esztek? Elkerekedett szemekkel
néztünk rá. Hát persze, hogy tudjuk! - mondtuk kórusban, - Münchenben készült
darálthúst eszünk, amit a bajor vadászvendégek hagytak itt. Azt mondja erre az
erd.vez. Stimm! Csak azt nem vettétek észre, hogy a konzervek kutyaeledelt
tartalmaznak! Na erre aztán mi is vágtuk ám a pofákat! Az anyjaszentségit a
svábjának! - rikkantott fel Kiss Sanyi, a vendéglátóm - ezt nekem nem mondták,
amikor a konzerveket odaadták! Aztán tüzetesebben megnéztük a konzerves
dobozokat, amelyekre németül volt felírva, hogy Fleisch-Missung fúr Hunde! A
rosseb se gondolta volna, hogy kutyaeledelt eszünk! Az erdészetvezető, meg a
sofőr a hasát fogta a nevetéstől, mi meg szégyenkezve néztük egymást. Pokolian
röstelkedtünk, főleg akkor, amikor az erdészetvezető a kezét nyújtotta
búcsúzóul, és azt mondta mindkettőnknek, hogy VAU! Azzal becsapta a Gaz kocsi
ajtaját és elporzottak az országút felé, mi meg ottmaradtunk meg mindig döbbent
képpel. Már nem volt kedvünk az evéshez! Amikor a konzerves dobozra néztem,
mintha egy kicsit a hányás is kerülgetett volna! Letakarítottuk az asztalt, én
is összeszedtem a maradékomat. A szalonna bürkét, meg a konzervmaradékot
odaadtam a kutyámnak. Annak nem voltak előítéletei a koszttal kapcsolatosan.
Nagy falánk harapásokkal pillanatok alatt eltüntette az eléje rakott müncheni
húskonzervet és a szájaszélét nyalogatva nézett vissza ránk. Neki ízlett a sváb
kutyakoszt! Aztán mi is vettük a lapot, és amikor elbúcsúztam Kiss Sanyitól,
kezel ráztunk és mintha csak összebeszéltünk volna, egyszerre mondtuk egymásnak,
hogy VAU! Természetes is volt ez. hiszen egy koszton voltunk aznap:
kutyakoszton! Magától értetődő. hogy híre ment az egész Erdészetnél a nagy
vadászház - udvari ebédünknek! Sokáig vau-val köszöntöttek bennünket, sót amikor
felmentem az Erdőgazdasághoz Budapestre, a folyosón a főmérnök is rám vau-zott.
Ezt a könyvet Wentzely Dénes erdész írta. Én már régóta készítek riportokat, de
hozzá hasonló riportalannyal csak ritkán hozott össze a jó sors! Egész lényéből
melegség, jókedv és valami leírhatatlan emberség árad. Az erdőről, a vadról, az
erdővel foglalkozó emberről utánozhatatlan színességgel és nagy-nagy szeretettel
mesél, ír, anekdotázik. De ha kell, indulatos és dühös is tud lenni, a hozzá nem
értést, a nagyképűsködést, az alattomosságot nem szíveli! Ez a könyve a bellikbe
szedett önvallomás az erdészetről és a vadászatról - TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL! Az
Őszi lombok alatt című filmem is róla szól, róla, az emberről, az erdészről, az
íróról és természetesen magáról az erdőről, annak lakóiról, a szakmáról, -na. -
meg egy kicsit a történelemről is! Érdemes hinni neki. érdemes odafigyelni rá!
Ahogyan az erdőben sétálva emlékezik, ahogyan a tollat forgatja, tudjuk,
érezzük: otthon van! Most van otthon!