Világszerte olvasók egész generációi számára nyújtott megrázó élményt Viktor
Frankl pszichiáter klasszikus memoárja, amelyben a náci haláltáborokban zajló
mindennapi életről számol be. Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942-45
között, ezek egyike Auschwitz volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és
várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját és
mások végletes gyötrődéséből kiindulva hozta létre terápiás módszerét. A
szenvedést nem kerülhetjük el, állítja Frankl professzor, azt azonban
eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne
értelmet. Értelmet találni az életben, bármilyen is az; kitűzni bizonyos
célokat, és azok felé haladni Frankl logoterápiájának ez a törekvés az alapköve.
Sok tekintetben a pszichoanalízisre épít ez az elmélet, de annál általánosabb
érvényű, és pozitív üzenete révén mindenkit szíven talál. Az ember egyedi, senki
mással össze nem téveszthető lény, hangsúlyozza dr. Frankl, éppen ezért
mindenkire rá van bízva, hogyan éli meg, hogyan értelmezi saját személyes
tapasztalatait. Hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből, forduljunk
bizakodással a jövő felé, és legyünk elfogadóak a logoterápia módszere ebben
segít. Viktor E. Frankl 1997-ben, kilencvenkét évesen hunyt el. Könyvét azóta
több mind harminc nyelvre fordították le, gondolatai olvasók tízmillióihoz
jutottak el. Visszaemlékezését az amerikai kongresszusi könyvtár már
évtizedekkel ezelőtt beválogatta a tíz legnagyobb hatású könyv közé.