Régóta nem jelent meg ilyen témával foglalkozó könyv, jóllehet Karthágó igen
jelentős szerepet játszott Róma és a szicíliai görög kolóniák történetében.
Tanulmányomban igyekeztem felvázolni Karthágó történetét, civilizációját, az
antik mediterrán világban elfoglalt pozícióját, s remélem, hogy némileg sikerül
hozzájárulnom az e téren mutatkozó hézagok kitöltéséhez. Aki Karthágóról akar
írni, kénytelen jelentős mértékben görög és római forrásokra támaszkodni, mivel
az eredeti karthágói irodalomból semmi sem maradt ránk. Márpedig tudvalevő, hogy
a görögök és a rómaiak Karthágó ellenségei voltak, s így információik
tárgyilagosságát illetően kételyek merülhetnek fel. Igaz, néhány görög író a
római-pun háborúk történetének megírásakor pozitívan ítélte meg Karthágó
szerepét. Műveik azonban elvesztek, s csupán azok a töredékek maradtak fenn,
amelyeket későbbi írók idézetek belőlük. Általában a görögök olyan népnek festik
a karthágóiakat, amely Szicília birtoklására tört. A rómaiak pedig azt
hangsúlyozzák, hogy a karthágóiak vetélytársaik voltak a Földközi-tenger nyugati
részének hegemóniájáért folyó küzdelemben. Ezért nem meglepő, hogy Karthágót
igen ellenséges színben tüntették fel. A feladat tehát az, hogy külön kell
választani az igazságot a fikciótól, a jogos bírálatot a tendenciózus kritikától
- s ugyanakkor nem szabad indokolatlan rokonszenvvel kezelni a tragikus véget
ért államot. Nehézséget okoz továbbá az a körülmény, hogy Karthágó csak akkor
kezd szerepelni írásos feljegyzésekben, amikor érintkezésbe kerül Róma és a
szicíliai görögök történelmével. A karthágóiak általános történetére,
intézményeikre, vallásukra és kereskedelmükre vonatkozó ókori adatokat
gyarapíthatják azonban azoknak a régészeti ásatásoknak az eredményei, amelyek az
elmúlt ötven év során, főként 1946 óta folynak Észak-Afrikában. Nem kétséges,
hogy a legutóbb feltárt régészeti leletek elemzése folytán Karthágó
archeológiája új és fontos szakaszba jutott. Igyekeztem ezt a két információs
forrást kombinálni, de azért főleg az irodalmi anyagra támaszkodtam, hiszen ez
minden történetírás alapja. Meg kell mondanom, hogy néhányszor úgy írtam le
bizonyos eseményeket, mintha kétségbevonhatatlan tények volnának, holott
korántsem azok. A karthágói történelemnek majdnem minden fontos mozzanatát
többféle módon értelmezik a modern történészek. De valamennyi probléma
megvitatása rengeteg lábjegyzetet és idézetet igényelne, ami nem volna
helyénvaló ebben a könyvben. Tanulmányomat ugyanis azoknak szántam, akik
érdeklődnek az ókori történelem iránt, de nem a szó szoros értelmében vett
szaktudósok. A különböző értelmezéseket csak ott említem meg, ahol azokat
lényegesnek tartom. Ha valaki részletesen is kíván foglalkozni mindezzel, a
függelékben megtalálja a szakirodalom bibliográfiáját. Ezen a helyen is
szeretnék köszönetet mondani a Colston Kutató Alap igazgatóságának és a Bristoli
Egyetemnek, hogy anyagilag támogatták tunéziai tanulmányutamat, továbbá a
Tuniszi Nemzeti Archeológiai és Szépművészeti Intézet elnökének,
tisztviselőinek, valamint a Tuniszi Múzeum igazgatójának szíves segítségükért.
Bristol, 1958. október 30