Eddie ?Jaku mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután
zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez egy csapásra megváltozott 1938
novemberében a kristályéjszakán, amikor megverték, letartóztatták, és
koncentrációs táborba hurcolták. Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap
elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban,
azután Auschwitzban, majd pedig a nácik halálos erőltetett menetében.
Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját. De mivel túlélte, Eddie
megesküdött, hogy ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az
elveszítettek előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és
a lehető legjobb életet éli. És most már meggyőződése, hogy ő ?a világ
legboldogabb embere?. Ebben a megrázó, szívbemarkoló, de végső soron reményteli
visszaemlékezésben a százéves Eddie ? Edith Eva Egerhez és Viktor E. Franklhoz
hasonlóan ? arról ír, hogyan találhatunk rá a szabadságra és a boldogságra a
legeslegsötétebb időkben is. Eddie Jaku 1920-ban Németországban született
Abraham Jakubowicz néven. A második világháborúban több koncentrációs táborban
raboskodott, mígnem 1945-ben sikerült megszöknie a halálmenetből. 1950-ben a
családjával Ausztráliába költözött. A Sydney-i Zsidó Múzeum 1992-es megalakulása
óta önkéntes munkát végez az intézményben. Hetvenhárom éve boldog házasságban él
feleségével, Flore-ral. Két fiuk született, számos unokája és dédunokája van. A
legmagasabb ausztrál állami elismerés, a Medal of the Order of Australia
kitüntetettje.