Budapesti rémálom Végét járja a tél, mégis egyre nagyobb és sötétebb ködfelhők
ülnek Budapestre. Károgó, agresszív varjak özönlik el a várost. A kapualjak
mélyéről acsargó, fekete loncsos kutyák bukkannak fel váratlanul. A tinédzserek
javát rémálmok gyötrik, és hullafáradtan kóvályognak tanóráról tanórára. Nincs
ez másképp a Feszty Masa gimnáziumban sem, ami szemet szúr a máskor mindig
energikus Sárának, a diákújság főszerkesztőjének is. Elhatározza, hogy a lap
kialvatlan munkatársainak és a különc, ám a túlvilágról itt ragadt szellemekkel
jó barátságot ápoló Gus segítségével megfejti a rémálmok eredetét, amik immár
két hónapja kínozzák őket. Mi áll a démoni éjszakák és varjútámadások mögött?
Pontosabban: ki? És akit nem gyötör meg, őt miért nem? A várost lassan felfaló,
sátánian gonosz Lény nyomába eredve a diákcsapat bejárja Budapest titokzatos,
föld alatti helyeit. Sáráék víztározók, kazamaták és kripták mélyén kutakodnak,
végül pedig felveszi a harcot a kamaszokat rettegésben tartó rémmel. Azt hiszem,
ma a túlélésre fogok koncentrálni... Szerencsére péntek van, hétvégén alaposan
kialszom magam - határozta el magában, miközben az összes megmaradt energiája
arra ment el, hogy valahogy megpróbálja nyitva tartani a szemét. De így is csak
egy résen keresztül látta, hogy a fehér hajú fiú a nagyszünetben odahúz egy
széket az asztalához, lovagló ülésben ráül, alkarjával lezseren a háttámlára
támaszkodik, majd az örökké derűs mosolyával annyit kérdez: - Milyen volt tegnap
a temető?Te jó ég... mégis mit gondolsz, milyen lehet egy temető?! Felemelő?
Mulatságos? Szórakoztató? - morgolódott magában Sára, ám csak ennyit felelt: -
Klassz. - Jól vagy? - érdeklődött erre Gus, aggódó arccal. - Elég fáradtnak
tűnsz, és a szemed is karikás. Most tényleg azért ült ide, hogy a megjelenésemet
kritizálja? Sára rosszkedvűen csak rántott egyet a vállán. Gust azonban nem
lehetett ilyen könnyen lerázni. - Figyi, észrevettem, hogy mostanában elég sokan
kómásak az osztályban. Tulajdonképpen erről szerettem volna veled beszélni már
tegnap is.