Az őstörténet (prehistória) napjainkban válságát éli. A régészek világszerte
ráébredtek, hogy az őstörténet nagy része - ahogy azt az erről szóló
kézikönyvekben megírták - megbízhatatlan, sőt egy része egyszerűen rossz. Néhány
hiba természetesen várható volt, hiszen a régészeti feltárások során előkerülő
minden új leletanyag elkerülhetetlenül új következtetésekre vezet. Ám ami
bekövetkezett, az minden képzeletet felülmúlt. A fejlődés eredménye - amelyet
még egy pár évvel ezelőtt is aligha lehetett előre látni - az lett, hogy azok az
előfeltevések, amelyekre támaszkodva az őstörténetet tanultuk, örökre érvényüket
vesztették. A múltról alkotott hagyományos elképzelésnek annyira fontos elemei
voltak ezek, hogy az Egyesült Államokban a megkérdőjelezésükre tett minden olyan
kísérletet, hogy nélkülük rekonstruáljuk a múltat, újrégészetnek neveztek el. Az
utóbbi időben számos hozzászóló olyan alapvetőnek nevezte az őstörténeti
kutatásban lezajló forradalmat, mint amilyen alapvető a tudományos
gondolkodásban lezajló forradalom volt.