SAJÁT MAGUNK KIZSÁKMÁNYOLÓI LETTÜNK. A neoliberális kapitalizmus nem az emberek
megfélemlítésében, hanem az engedelmes és hasznos munkavállalók kitermelésében
érdekelt. Az ember teste és az élet ideje a nyereségtöbblet kiszámításához
elengedhetetlen mértékegységgé változott. A teljesítmény társadalma úgy
gyarmatosította az életünket, hogy a kívülről érkező elvárásokat belső
kényszerre váltotta. Mi történik akkor, ha az úr és a szolga egyetlen személyben
egyesül? A bennünk összpontosuló hatalom erőszaktétele már csak testünk
betegségeinek tüneteiben mutatkozhat meg. A lázadás elfojtása az
önkizsákmányolás formájában jelenik meg, és az egyén önként hajszolja magát a
teljes kiégésig - a tőke pedig szabadon áramlik tovább. Hogyan jelenthet kiutat
ebből a lidérces álomból az unalom, a személődő figyelem vagy éppen az inspiráló
fáradtság? Ha létezik korszellem, akkor Byung-Chul Han telibe találta azt. A
filozófia és szociológia klasszikusait metsző pontossággal kell olvasni ahhoz,
hogy a mai világ leírásához szükséges új fogalmi kereteket megalkothassuk. Jelen
kötet erre tesz kísérletet.