Heinrich Böll (1917-1985) Nobel-díjas német író éppen nyolcvanöt éves lenne, ha
élne. A Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai című novellagyűjtemény és a
Biliárd fél tízkor című regénye után most a talán legnagyobb művét adjuk át újra
a magyar olvasónak. A csoportkép, amelynek a közepén Leni Gruyten áll, nem
pillanatfelvétel. Sokkal inkább hasonlatos a középkori festők nagy tábláihoz,
amelyek középpontjában ott áll sugárzó fényben a Bárány. Leni Gruyten körül ott
csoportosulnak mindazok, akik folyton részt vettek az eseményekben: volt-nácik
és volt-nem-nácik, a német gazdasági csoda megteremtői és szerencselovagjai,
akik mindig benne voltak a dolgok sűrűjében. Ők mondják el véleményüket sorra a
_x0084_hölgyről_x0094_. Ítéleteik arról szólnak, mit nem csinált Leni Gruyten,
amit véleményük szerint csinálnia kellett volna. Nem tanult, nem választott
pályát, nem gyászolta meg a háborúban elesett férjét, nem bírta megtartani a
hadigazdag apjától megörökölt családi házat. Nincsenek ambíciói, nem akar
vendégmunkásoknak kiadott lakásokból meggazdagodni. Véleményük szerint Leni
_x0084_lecsúszott nő_x0094_, a múltja zavaros, a jelene kétes. A regénybeli író
sorra meghallgatja mindenki véleményét, nyomozza Leni múltját és jelenét, hogy
megtudja, ki ő. Igaz-e, hogy érzéki, felelőtlen, préda? Hogy negyvennyolc évesen
szeretőt tart, aki ráadásul török vendégmunkás? Hogy egész életében csak a
számkivetettek, idegenek, osztályon kívül maradtak iránt vonzódott? Mire az író
eljut a válaszig, már tudja, Lenit azért veti ki a társadalom, mert ő önként
megfosztotta magát a társadalomtól. Az egyetlen ember, aki tudja, mi a részvét.
Egyedül ő állhat a középkori festmény közepén, mint a sugárzó Bárány.