A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, igazi irodalmi szenzáció. 2018-ig úgy
tudtuk, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve az
1958-ban megjelent Freskó volt. Ám a hagyatékból előkerült két iskolai füzet,
kockás borítójukon a Csigaház címmel, az 1944-es évszámmal és SzM szignóval. Ez
a két füzet, amelyek miatt újra kellett írni a magyar irodalomtörténetben a
Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet, egy 1939-ben, Bécsben
játszódó kisregényt rejt. Zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű
panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba. Odahaza megrázó
élményben volt része: rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét,
Dorner András ügyvédet. Júlia felháborodása és kétségbeesése hatalmas, mert ez
idáig abban a hitben élt, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. Azt reméli,
hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban is ?veszedelmes
viszonyok? bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét: Edmund von Graff,
egy elszegényedett arisztokrata család utolsó sarja és a kikapós szépasszony,
Schoberné botrányos kapcsolata. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a
Burgon már horogkeresztes zászló leng. A Csigaház egyik lakójához sorra érkeznek
a gyanús idegenek, és a németek is egyre jobban érdeklődnek a panzióban
megforduló személyek iránt. A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel
összeszőtt kisregényt bizonyára Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi
tartózkodásainak élményei ihlették. A fordulatos történetet olvasva tanúi
lehetünk, hogy a költő Szabó Magdával egy időben hogyan születik meg a prózaíró.
Hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle
érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli írásművészetének jellemző
jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, ábrázolókészségét, atmoszférateremtő
erejét. A Csigaház olvasója kivételes felfedezés és kivételes irodalmi élmény
részese lehet.