Kunkovács Kunkovács László Balogh Rudolf- és Kossuth-díjas fotográfus, a Nemzet
Művésze. 1942-ben született Endrődön, pályáját tanítóként kezdte, majd előbb az
MTI országjáró tudósítójaként, később szabadúszóként járta a magyar pusztákat,
folyók mellékét, végül vándorútjai a kelet sztyeppéire vezettek. Bármerre járt,
az ember alapvető, ősi tudásának nyomait kereste, az érdekelte, és képeivel azt
akarta megmutatni, hogy miként él tovább ez a kultúrateremtő tudás kortársainak
mozdulataiban vagy tárgyaiban. Munkásságának dokumentum értéke
felbecsülhetetlen: az eltűnő magyar paraszti kultúra egyik utolsó szemtanújaként
gyűjtötte - nem a tárgyakat, hanem - azokat a helyzeteket, szituációkat,
amelyekben ez a kultúra megmutatkozik, s amelyekben a tárgyak életre kelnek.
Hogy jobban értse, amit lát, autodidakta néprajzkutatóvá képezte magát, és
közben rátalált egyedi stílusára, sajátos hangjára is. Képei mégsem puszta
illusztrációi a néprajztudománynak, nem egy sosem volt múlt romantikus
emlékképei. Kunkovács a társadalmi átalakulás során jelentőségüket vesztett
helyeknek, tárgyaknak, épületeknek vagy gesztusoknak ad jelentést. Egy
ütött-kopott tanyasi tyúkólban a katedrális alapformájára mutat rá, a
szétmállott sárépítményekben láttatja az anyagot simogatva alakító kezekben
megmutatkozó szeretetet. Kunkovács tényképész és képrajzos. Munkáiban is,
személyiségében is egymástól távoli partokat köt össze. Munkáit és személyiségét
éppen ezért nehéz elhelyezni úgy a fotóművészet, mint a néprajztudomány
területén. Kötetünk mégis erre vállalkozik, s ebben az albumok és kiállítások
jól ismert képei mellett a hatalmas életmű eddig ismeretlen darabjait hívja
segítségül.