LTI Victor Klemperer zsidó szármású nyelvészprofesszorként kizárólag árja
feleségének és Drezda bombázásának köszönhetően élte túl a Harmadik Birodalom
tizenkét esztendejét. A drezdai főiskola katedrájáról különböző
hadiutánpótlás-gyárakba száműzve, betanított segédmunkásként közvetlen közelről
figyelhette meg, hogyan fertőzi meg egy egész nép tudatát a náci hatalom
legtitkosabb és legfélelmetesebb fegyvere, a totális nyelv, amit ő rövidítve
lti-nek, azaz a Harmadik Birodalom nyelvének (Lingua Tertii Imperii) nevezett
el. Megfigyeléseit folyamatosan lejegyezte a naplójába, majd a háború befejezése
után fejezetekbe rendezte, és 1947-ben lti címmel publikálta. Könyve világszerte
ismertté tette a nevét. Klemperer az lti-ben a hitleri propaganda és közélet
nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti,
kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és
totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. A könyv azonban
egyáltalán nem száraz lexikológia vagy szemantika (megértéséhez például nem
szükséges német nyelvtudás), inkább egy különös napló: a szerző elejétől a
legvégéig benne élt ebben a számára életveszélyes társadalomban, és ép elméjét
megőrzendő, imponáló polgári műveltség birtokában, rezignált iróniával
folyamatosan megfigyelte és rögzítette a hétköznapi nácizmus majd minden nyelvi
rezdülését, a korabeli viccektől kezdve az újságcikken keresztül egészen a náci
irodalomig. Az lti magyarul 1984-ben jelent meg először a Tömegkommunikációs
Kutatóközpont Membrán könyvek sorozatában. Jelen könyv szövege ezen kiadás
javított, átdolgozott, jegyzetekkel ellátott változata. 3. kiadás