Apály idején A rossznyelvek szerint Schiffer Andrásnak már az óvodában is
paragrafus volt a jele. A vicc mögött ott lapul András szigorú elvrendszere a
jogért, jogállamiságért; emberi értékekért történő kiálláshoz való makacs
ragaszkodása, amit jogászként és jogalkotóként is mindenkor képviselt. A
szomorúan leszűkült, sokszor csak kétpólusú politikai gondolkodásban értetlenül
kapkodják a fejüket az emberek: hogy lehet, hogy a közvélemény által egy a
szélsőjobbhoz sorolt politikust is véd ügyvédként Schiffer, majd egy baloldalhoz
kötődőt is mérlegelés nélkül, lelkesen, őszinte meggyőződéssel. Pedig kézenfekvő
a válasz: Andrást nem érdekelte soha, hogy kit véd, az érdekelte: mit véd, és
megrögzötten állt ki értékekért, amelyeket fontosnak tartott. Ez a következetes
ragaszkodás az elvekhez és értékekhez jellemzi a politikai megszólalásait is.
Sokan nem értik, nem akarják érteni: András nem pártokhoz, nem politikai
megszólalókhoz tartozik, hanem mindenkor értékek és elvek mellett áll, s azokért
emel szót. Írásaiban is ez az elvszerűség jelenik meg logikus
következetességgel, hideg tárgyilagossággal. A sorok között meztelenre vetkőzik
a 21. század második és megkezdődött harmadik évtizedének politikai köztere.
András a parlamentben, a politikai színtéren is kimagaslott a mezőnyből
intellektusával, s nincs ez másként publicista, politikai elemző szerepében sem.
Mindig többet lát, tisztábban lát, jobban ért, és olyan összefüggésekre mutat
rá, amelyek megvilágítják az értő olvasó előtt a világ hibás működésének
összetört fogaskerekeit. Az Apály idején egy néha szomorú, néha szarkasztikus,
sokszor elgondolkodtató, de folyamatosan tényszerű, közügyek iránt érdeklődők
számára érdekfeszítő tényfeltárás, látlelet a politikai kultúráról s mindezen
belül főként hazánk politikai közéletének leplezetlen jelenéről. A könyv
felismerésekhez segít, megvilágít, így sokszor elszomorít, sokszor
elgondolkodtat, de végül mégis reményt ad. Reményt arra, amiben egy kicsit
mintha már András is kételkedne: hogy lehet más a politika. Talán lehetne más,
ha a politikai érdekek helyett az értékek kerülnének előtérbe, de úgy tűnik,
ehhez még fejlődni, tanulni kell a társadalomnak. Az Apály idején, azt hiszem,
ehhez segít hozzá. Sallai R. Benedek