Űropera Egy évszázaddal ezelőtt az értelemháború alaposan szétzilálta a
galaxist, és szinte teljesen felszámolta az űr meghódítására törekvő,
intelligens életet. Ezt követően különös hagyomány vette kezdetét, hogy a
túlélőknek mégiscsak jobb kedve legyen, és a feldúlt világok lakói a béke, a
közösség és a megértés jegyében néha összejöjjenek. A fennmaradt civilizációk
ciklusonként egyszer megtartják a Metagalaktikus Grand Prix-t, ahol a
furcsábbnál furcsább lények dallal, tánccal vagy egyéb performansszal mérik
össze tudásukat. Minden újoncnak meg kell mérettetnie magát, és itt dől el, hogy
a galaktikus nagycsaládba jelentkező új faj értelmes-e - ha pedig elbukik,
haladéktalanul megsemmisítik. Idén az emberiség is bekerül a képbe, és bár
diplomáciai drámákra, gigantikus űrhajókra, féregjáratokra és a más népek iránt
közömbös idegenekre számítottak, rúzsos szájak és flitteres ruhák, csillogó
strasszok és elektromos gitárok várják őket. A Földet ráadásul nem más képviseli
a galaxis legnagyobb színpadán, mint a Decibel Jones és az Abszolút Nullák,
fajunk sorsa pedig azon múlik, képesek-e úgy zenélni, mint még soha senki a
történelemben. ,,Mintha vakrandira ment volna Ziggy Stardust és a Galaxis
útikalauz stopposoknak, hogy aztán durván berúgjanak és egész éjjel
karaokézzanak. Cat Valente teljesen flúgos, de amúgy zseniális, és rajta kívül a
világon senkinek nem jutott volna eszébe ez a sztori, és pláne nem tudta volna
így megírni. John Scalzi