A tacskó Pradát visel Hogy kezdesz újra mindent, ha életed legnagyobb baklövését
több mint egymillióan tekintették meg? Gyémántok az örökkévalóságnak? Ugyan már!
Internet az örökkévalóságnak, sőt a net maga az örökkévalóság! Isla Thompson
közösségimédia-konzultáns ezt a saját bőrén tapasztalja meg, amikor az élő
videója virális lesz, de nem azért, amiért kéne. Rémálmaiban egy hónap múlva is
kísért a pillanat, amikor tönkretette egy ifjú sztárocska karrierjét, és
Manhattan legnagyobb ívben kerülendő munkavállalója lett. De nem engedheti meg
magának azt a luxust, hogy bujdokoljon, míg elmúlik a virtuális méreg hatása.
Ugyanis nemcsak magáért felel, hanem a tizennégy éves húgáért, Daniért is, így
muszáj dolgoznia, hogy továbbra is legyen fedél a fejük fölött. Elvállalja hát
az első adódó munkát: kutyacsősznek szegődik egy Camilla nevű, csillogó szőrű,
ádáz természetű pokolfajzat mellé. Amikor már egy hete hurcolja
kutyajátszóházba, állatmédiumhoz, meg még ki tudja, hova, kezdi gyanítani, hogy
a tacskó inkább ugat, mint harap ? és ez a gazdájára, Theo Garrisonra is igaz.
Islát, aki addig hivatásszerűen próbálta szerethetővé varázsolni az embereket,
meglepi, hogy Theo örömmel bújik a harapós természetű remete álarca mögé. Pedig
valójában nem kiállhatatlan mizantróp, hanem egy kedves, jó humorú fickó. Ám
Isla kizárólag úgy tekinthet rá, mint a munkaadójára. Hiszen ha beleszeretne,
vissza kellene húzódnia a férfi világába, a fényűzés bástyái mögé, és akkor
lemondhatna az álmairól. Ő azonban jó példát akar mutatni a húgának: arra
szeretné tanítani, hogy érdemes kergetnünk az álmainkat, még akkor is, ha ez
kockázattal jár.