Lakóhajó a Szajnán William Wharton amerikai író, pszichológus és festő első
regénye, a varázslatos Madárka megjelenése idején irodalmi szenzáció volt, a
belőle készült film pedig elnyerte a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének
nagydíját. Ezt olyan további sikeres regények követték, mint a Búcsú a
szerelemtől, az Apa vagy az Éjfélre kitisztul. Mindörökké ? Egy apa igaz
története című művében lánya és unokái tragédiáját dolgozta fel. A Lakóhajó a
Szajnán szintén önéletrajzi mű: a szerző és családja életének közel húsz évét
öleli fel. Az amerikai író és óvónő felesége már több mint tíz éve éltek
Európában, amikor az 1970-es évek közepén úgy döntöttek: lakóhajón fognak élni.
Feladják párizsi lakásukat, vásárolnak egy leégett lakóhajót olcsón, és a
Szajnára költöznek. A hajót azonban előbb valóban lakhatóvá kell tenni, ami a
vártnál több akadályt gördít eléjük ? és sokkal tovább tart. Miközben Wharton a
festményeiből finanszírozza az életüket, a hajó elsüllyed, állandóan szivárog,
mindig kell rajta javítani valamit, jön egy árvíz, aztán lángvágóval ablakokat
kell vágni, lépcsőt kell építeni, pallóhidat kell javítani? ? mi pedig az
ezermester munka és a francia életvitel legapróbb részleteit is megismerjük, de
mindezt a szerző sajátos stílusában, tele humorral, kalanddal, sírással és
nevetéssel. A könyvet olvasva végigkísérhetjük egy nagyszerű álom
megvalósulását, és a háromgyerekes család kalandokkal teli húsz évét. Tanúi
vagyunk nemcsak a fárasztó fizikai munkának, de az író gondolatainak is, látjuk
a mindennapi robotot, de az alkotó művészt is, az apró örömöket és a megrendítő
pillanatokat, és magunkba szívjuk a szövegből áradó életigenlést és szabadságot.