A pestis éjszakái 1901 tavaszán pestisjárvány tör ki az Oszmán Birodalom
huszonkilencedik tartományában, a Kréta és Ciprus között fekvő Mingeren. A
szultán a legjobb orvosait küldi a helyszínre, és megérkezik az uralkodó
unokahúga, Pakize szultána is, aki leveleiben hiteles krónikása lesz az
eseményeknek. A festői szépségű szigeten - ahol addig látszólag békében éltek
egymás mellett muszlimok és keresztények -, a dögvész rég elfeledettnek hitt
sérelmeket hoz a felszínre, s ez nemcsak politikai gyilkosságokhoz vezet, de a
járvány elleni védekezést is megnehezíti. A végzetes helyzetben Mingert magára
hagyják, s miközben vezetői igyekeznek felvenni a küzdelmet a halálos kórral,
akaratlanul is olyan történelmi léptékű változások részesei lesznek, amelyek
örökre megváltoztatják a sziget sorsát. A Nobel-díjas Orhan Pamuk legújabb
művében - amelyet még a világjárvány megjelenése előtt kezdett írni, és közel
hat évig dolgozott rajta - mesterien szövi egybe a történelmi, a politikai és a
szerelmi regény műfaját, és olyan kérdésekkel szembesíti az olvasókat, amelyek
aktuálisabbak, mint valaha. A parancsnok minden erejét összeszedve fölkelt az
ágyából, és a nagy ablakhoz lépve kinézett a városra és a kikötőre. Az öböl
káprázatos fényei mélykék, rózsaszín és fehér árnyalatokban csillogtak. Úgy
tűnt, mintha a város tündöklő ragyogását látva bizonyságot nyerne elméjében egy
fölsőbb hatalomtól szerzett tudás, és kijelentette, hogy a mingeri nép a világ
legnemesebb, legigazabb és legdicsőbb nemzete, és mindörökké az is marad.