A trónon harmadik Az Úr 1038. esztendejében Aba Sámuel, a halott István király
veje már csak békés öregkort kíván magának birtokain, de a trónra lépett Orseolo
Péternek más tervei vannak vele. A gyenge kezű uralkodó az udvarba rendeli és
trónja támaszának szándékával nádorispánná nevezi ki. Sámuel úr berzenkedik a
talján király szolgálatától, ám ellenérzését magába zárva színleg hűséggel
szolgálja Pétert, a háttérben viszont minden lehetőséget megragad hatalma
gyengítésére. Amikor az országban felhalmozódott elégedetlenség lázadásba csap
át, Aba Sámuel áll a felkelés élére, és a király elűzését követően ő lép
harmadikként István király trónjára. A hőn áhított békés öregkor helyett így
újra és újra fegyvert kell fognia III. Henrik német-római császár támadásaival
szemben, miközben az országot megosztó keresztény-pogány ellentéteken is próbál
úrrá lenni. A tragikus sorsú uralkodó személyisége, tettei majd egy évezrede
ellentmondásos megítélésűek. Az egyház sosem tudta megbocsátani neki a
pogánysággal szemben tanúsított vallási türelmét, így a kolostorok iskoláiból
kikerült történetírók versengve festették minél feketébbre alakját, a nép
azonban oly szeretettel emlékezett vissza rá, mint Mátyás királyra. A fiatalon
elhunyt Karczag György három történelmi regénye a magyar irodalom igazi
klasszikusai közé tartozik. Az Árpád-triász második kötete komorabb történet,
mint az Idegen páncélban volt, ám ízes nyelvezete már az első mondatokkal
magával ragadja olvasóját, fordulatos történetvezetése pedig egy pillanatra sem
engedi lankadni figyelmét.