Ezen egy éjszaka A regényben különlegesen nagy szerepet játszik a szerencse. A
szerencse jön. Egy fiatalembert inzultál, leghirtelenebb horogütésével. Az
illető elkábul. Nem tudja, hogy inzultus érte. Azt hiszi, ez a szerencse, amint
mosolyog. A szerencse akkor mosolyog, ha simogat. Ha üt, akkor dühös, mint egy
öreg, morózus vadházastárs. Ilyenkor később átalakul balszerencsévé. A
fiatalember, e regény hőse, sok tanulsággal, egy nagy átalakulással gazdagabban,
több hatalmas csalódással szegényebben megváltozik a szerencse karmai között.
Így igaz a közmondás: Mindenkit a saját szerencséje kovácsol! És most a
bevezetés: A regény színhelye egy kabaréíró fantáziája. A fantázia tárgya,
játéka, anyaga: maga a kabaré. Amikor a fantázia s az élet találkoznak,
különösen eltorzul a valóság arca. Karikatúra születik a házasságukból.
Előrebocsátom: nem kulcsregényt írtam. Gondosan kerültem, hogy létező kabarét
írjak meg. A kabaré hangja, humora, magánélete az, amihez a valóság illúzióját
akartam adni regényemben. Szeretném elkerülni az olvasó esetleges tévedését a
személyeket illetően, ezért a leghatározottabban kijelentem, hogy a regény
alakjait nem a valóságból mintáztam. Ha valaki olvasás közben mégis azt hiszi,
hogy egyik vagy másik regényalakban élő személyre ismer, úgy meg kell hogy
mondjam, ez csak tévedés lehet, mert legfeljebb azt tartom tehetségesnek, hogy
az általam kitalált regényalakra merészel hasonlítani valaki, amiért
természetesen a felelősséget nem vállalhatom.