InterZóna Erik Vilks világa néhány kataklizmával a miénk után létezik, valahol a
jövőben. Ebben a világban már cseppet sem fontosak az országhatárok, a nemzeti
hovatartozás, de még csak különösebb célja sincs az emberi életnek, hacsak nem
ez az egy. Élni. Túlélni. Az omladozó környezetből az egyedüli menekülést a
Dorma virtuális világa jelenti, amelyben mindenki megtapasztalhatja, milyen volt
a Föld a pusztulás előtt. A jövő lakói ennek a virtuális valóságnak legtöbb
részletét nem is értik, mégis kétségbeesetten kapaszkodnak belé. Mint Erik Vilks
abba, hogy ? talán egyedüliként ? tudja, mi a zongora. Sőt, kicsit még játszani
is tud rajta. Csakhogy a virtualitás mentőkötele könnyen fojtóhurkot vethet az
emberiség maradékának nyaka köré. ?tindl regényének világa fájdalmasan szikár,
és annyira igényli az emberi érintést, mint amennyire motívumrendszere az
újraolvasást. Világégés, járványok, minden oldalról leselkedő veszély, egy
omladozó város romjai között élő utolsó, elfáradt emberroncsok, orwelli
áthallások, és mindennek a kellős közepén egy férfi útja a saját eredete felé.