Kemény anyag A tesztek is megerősítették a gyógyszerészek optimizmusát. Egy
depressziós, ?folyamatosan ingerült és könnyen dühbe guruló cselédlányt?, akit
?világvége-gondolatok és üldözési tévképzetek? gyötörtek, ?3 LSD-kezelés után?
haza lehetett engedni. Egy ?későparanoid? állapottal diagnosztizált kocsmárost
úgyszintén. Összesen hat páciens kapott gyógyszert különféle mennyiségekben, a
mikrodózisú 10 és az erős 130 mikrogramm között. Arthur Stoll elvárásai a
radikális pszichoterápiás szerről fiának munkája nyomán még magasabbak lettek.
Megerősödött az a hite, hogy olyan hatalmas változásokat hozó szert tart a
kezében, amilyen csak ritkán adatik meg. ?Rengeteg kérdés fogalmazódott meg
bennem, amelyek a súlyos endogén lelki betegségek nagy pszichiátria terébe
tartoztak.? Immár az öregkori agyi teljesítménycsökkenésre gyakorolt hatásait is
vizsgálni kellett. Arthur Stoll üzleti ösztöne azt súgta, hogy a Sandoz az
emberiség történetének egyik legtöbbet ígérő gyógyszerfejlesztése előtt áll. Úgy
látszott, hogy az anyarozsból készült termékkel sok lelki betegséget,
pszichózist, neurózist, depressziót gyógyíthatóvá tesznek. Ám a cég vezetője
ekkor elkövetett egy sorsdöntő hibát. A tudatmódosító szerek évezredek óta jelen
vannak az emberiség történetében. De csak pár évtizede vannak betiltva.
1943-ban, egy szép áprilisi napon a Sandoz gyógyszergyártó cég laboratóriumának
munkatársa a szabályok ellenére önkísérletet hajt végre magán, és kipróbálja a
később LSD-ként elhíresült vegyületet, az ötvenes években pedig a mexikói
varázsgombákban egy hasonló hatású anyagra bukkan. Kutatásai közben nem is
sejti, milyen mértékben változtatja meg a 20. század történelmét. Habár az
LSD-ből és a pszilocibinből nem lett gyógyszer, pszichedelikus hatásuk miatt
jelentős érdeklődés jelentkezett irántuk. Magánembereken kívül kutatók, orvosok,
sőt a CIA vezetői is láttak bennük fantáziát: kábítószerként, gyógyszerként és
fegyverként is felhasználták ezeket a pszichedelikus drogokat. Miért nem
készítettek belőlük soha gyógyszert? Vajon tényleg képesek lennének gyógyítani a
depressziót vagy az Alzheimer-kórt? Hogyan és miért tiltották be a
használatukat? Mire akarta felhasználni a CIA ezeket a szereket, és milyen
titkos kísérleteket folytattak velük - a kísérleti alanyok tudta nélkül? Hasonló
kérdésekre keresi a választ könyvében Norman Ohler, aki európai és egyesült
államokbeli levéltárakban végzett alapos, ugyanakkor izgalmas kutatómunka és
szakértőkkel folytatott beszélgetések eredményeit tárja az olvasók elé, és egy
olyan tripre hívja őket, amelyet soha nem fognak elfelejteni.