A mese világa A mese világa, akárhogy is nézzük, akárhogy is emlékszünk rá
vissza: i d e g e n világ. Idegen még akkor is, ha emlékképeink között,
gyermekkori lelki életünk középpontjában látjuk meg: az éles határ a gyermek és
a felnőtt között, a lelki fejlődésben hiányzó, fel nem lelhető kapcsolat
közöttük a mese-élmény előttünk való furcsa idegenségében mutatkozik meg félre
nem ismerhető világossággal. És ami idegen, azt talán nem úgy érthetjük meg a
legjobban, hogy azt keresgéljük, azt próbáljuk föllelni benne, ami mégis
ismerős; nem úgy, hogy egy ismerősnek látszó mozzanatba kapaszkodunk és ebből
kiindulva iparkodunk fokról-fokra közelebb férkőzni a mivoltához. Az idegenség,
az ismeretlenség maga nem csak hiányt jelölő fogalom, hanem helyzet, állapot,
tulajdonság, lényeg: helyzet, amely megköveteli a vele szemben való
állásfoglalást,valójának elismerését.