Bomlasztás Az adminisztratív intézkedéseknek, a belügyi szervek intézkedéseinek
nagy skálája van. Ennek is van fokozata, esetenként, személyenként házkutatást
lehet tartani, közlekedést lehet bénítani, összeköttetést, ha akarják, útlevelet
be lehet vonni, a belügynél is van ezerféle módszer, amit alkalmazni lehet. S én
azt mondom, hogy célszerűen, folyamatosan mindennap alkalmazzák a megfelelő
dolgokat. És ennek is csak a végén van az, hogy valakit letartóztatnak, bíróság
elé állítanak... Kádár János 1982-ben ekképpen taglalta a hatalom szolgálatában
álló titkosszolgálat, azon belül is a belső elhárítás lehetőségeit a rendszerrel
szembenálló személyekkel és csoportosulásokkal kapcsolatban. Tabajdi Gábor új
kötete a Belügyminisztérium 1962-ben megalakult III/III. Csoportfőnökségének
működését tematikus rendben tekinti át, és a rendszer belső logikája mentén
mutatja be, hogy a belső elhárítás miképpen vált a kádári hatalomgyakorlás
meghatározó eszközévé. A történész a részleg egyes osztályainak arányos
ismertetése során azt is felvázolja, hogyan lettek a politikai direktívákból és
a kádári elvárásokból titkosszolgálati intézkedések. Tabajdi elemzésének
kulcsfogalma a bomlasztás, amely nem csupán a legfőbb hatalomtechnikai törekvést
és a leggyakrabban emlegetett állambiztonsági módszert jelöli, de egyúttal
sűrítetten és közérthetően jeleníti meg a kádárizmus jellegzetességeit is a
belső elhárítás működésében. Az illusztrációként ismertetett esetek jól
érzékeltetik, hogy az állambiztonság a legkülönbözőbb eszközökkel igyekezett
manipulálni az egyes személyek, autonóm csoportok tevékenységét, miközben
gyakran életpályákat tört ketté, lerombolta a bizalmi kapcsolatokat, és erodálta
a hagyományos társadalmi kötődéseket, döntően befolyásolva ezzel a magyar
társadalom rendszerváltást követő viszonyait is.