Önéletírás és fikció között Mi újat, vagy legalábbis mi mást tud mondani az
irodalomtörténet és a poétikai elemzés a történelmi traumákról a történetíráshoz
képest azokban az időkben, amikor a ?sok? emlékezés, úgy tűnik, hiába próbál
gátat vetni a feledésnek? Az Önéletírás és fikció között: történelmi történetek
című kötet irodalmi művekben vizsgálja 20. századi magyar és európai történelmi
traumák megjelenítését. A könyv első része Budapest 1944?1945-ös ostromáról és a
vészkorszakról írt művekkel foglalkozik, közülük is azokkal, melyek a háború
befejezését követő néhány évben születtek. E rész fejezetei írók és közemberek
naplóit, illetve a közvetlenül a háború utáni időszakban írott és kiadott, ám
mára némileg elfeledett műveit, Tersánszky Józsi Jenő regényeit, Déry Tibor
elbeszéléseit, Karinthy Ferenc ostromtörténetét és Vas István
verses-naplókötetét elemzik. A háború után kiadott, az ostromot feldolgozó
regények többsége abban a hiszemben íródott, hogy képesek a történelmi eseményt
új összefüggéseket feltárva megfogalmazni, ezáltal pedig hatni a történelem
közösségi elgondolására. A kötet ostromregényelemzései éppen ezért azt kutatják,
hogy milyen sajátos lehetőséget kínálnak a fikciók a történelmi traumák
közbeszédben hatni képes értelmezéséhez, illetve milyen eszközökkel vesznek
részt a történelmi esemény és az ahhoz kapcsolódó társadalmi felelősség egykori
és mai megértéséhez. A kötet második része az összehasonlító irodalomtudomány
kontextusában vizsgálja a 20. századi történelmi traumák irodalmi
megjelenítéseit. Az egyes műértelmezések azt tanulmányozzák, hogy miként
keveredik az önéletrajzi és a fikciós ábrázolásmód a II. világháború és a
koncentrációs táborok, illetve a háború utáni a totalitárius társadalmi
berendezkedések tapasztalatai által ihletett írásokban. Kertész Imre, Georges
Perec, Patrick Modiano, Susan Suleiman, valamint Karátson Endre műveinek
olvasatai a történelmi kataklizmákat különböző nyelvek és kultúrák eltérő
perspektívájában szemlélik. Mindezt úgy, hogy figyelembe veszik az időbeli
távolságot, mely az egykori eseményt a mindenkori jelentől elválasztja, így
különös jelentőséget tulajdonítanak az emlékezés poétikai és politikai
összefüggéseinek. A kötet írásai a múlt élővé tételének új lehetőségeit keresik,
abban bízva, hogy történelem megelevenítése az olvasás esztétikai
tapasztalatában képes kiteljesedni, s egyúttal alternatívát kínálni a történelmi
igazság fogalmának politikai-ideológiai kisajátításaival szemben.