Az utolsó állatkert - Acinizmus sorsa Kelet-Közép-Európában Milyen Budapest,
amikor már csak az állatkertből kiszabadult állatok bolyonganak benne?
Papp-Zakor Ilka novelláiban a napjainkban már megszokott abszurd viszonyaink
áthurcolkodnak a fantázia birodalmába. Az erőszakos, önző, butácska vagy csak
bánatos figurák, akik vagyunk, összekeveredünk a nonhumán világgal: anyám
előbb-utóbb egy téglaszínű mozdony, az elhagyott, állapotos lánynak kilences
iker begóniái születnek, nagymamában rovarok és mindenféle állat lakik, a
telefonbetyárkodó aggokat házikedvenceik, a kopogólemúrok segítik. Nem gondoltam
volna, hogy a kelet-közép-európai cinizmus természetrajza ennyire mulatságos bír
lenni. (Selyem Zsuzsa) Papp-Zakor Ilka második kötetét olvasva delíriumos, amorf
képeskönyvet lapozgatunk, amely egyszerre bizarr és ismerős. Elkapart, ekcémás
sebek, rejtett tetoválások titkait vizsgáljuk Közép-Kelet-Európa nevesincs
görbetükreiben, míg magány, szeretet, cinizmus mágikus portréiban magunkra
ismerünk. Szorongásainkra az öregségtől és a haláltól, a telefoncsörgéstől vagy
a szerelemtől. Papp-Zakor Ilka lendületes, szellemes mesélő, aki a feketehumort
sem méri szűkmarkúan.