Az Ördöggolyó körülnéz Az Ördöggolyó, amely korábban fogságban tartott, majd
fogságom kínjainak megfogalmazásával ajándékként némi szabadság érzettel töltött
el, most megint más irányt vett: a szabadság kiterjesztésével a teljes
megszabadulás lehetőségével kecsegtet. Az Ördöggolyó - egyszemélyes magánzárkám
- a kiút lehetőségét mutatta meg: ne csak magamra figyeljek, ne az engem
polipkarként szorító személyi-társadalmi elvárások, kötelezettségek gúzsát
vegyem észre, vegyem magamra, hanem érezzem erejét a szűkebb és tágabb környezet
szeretetének, gyengeségeim esetén segítségnyújtásának. A kifelé mozdulás ebben a
második kötetben, az Ajándékban észrevehetően elindult, de az apró lépéseket még
csak a magánzárka területén tettem meg. Most, a környezet unszolására, az
ablakon kinézve, vonzó látványok, élmények, tennivalók csábítottak kifelé, és -
még ha nem voltak is teljességükben örömet szerzők - annyi erejük volt, hogy
közelebb hívjanak, érintésre, tettre csábítsanak. Ezek az új élmények csaknem
mind közösségben szerzett érzések, vonzalmak, amelyek segítségével jobban
értettem magamat és a korábban bennem vihart kavaró eseményeket. Segítségükkel
egyre inkább a csorbítatlan világ részének éreztem magam. És ha része lettem
valaminek, bekerültem egy számomra alig ismertbe, kiléphetek az Ördöggolyóból,
egyszemélyes magánzárkámból, és befogadhatom a világot. Azt azonban tudom:
annyira nem távolodhatom el soha, hogy ne érezzem a hajdani szorongásokat, a
magány csöndjének rémületét. Nem tudok teljesen kilépni az Ördöggolyóból, hiszen
az én teremtményem - mindig emlékezni fogok teremtésének világra hozó, kínzó
szükségszerűségére.