A héber nyelv revitalizációja A héber nyelv revitalizációja a nyelvtörténetnek
egy páratlan esete. Azok a teológiai, vallásfilozófiai, létértelmezési
alapfogalmak, amelyeket a Biblia hordoz, úgymint az egyiptomi kivonulás
hagyománya, a Peszách, vagy a Szövetség, a Berít fogalma, a Dekalógus, a
messianizmus mind-mind fokozatosan alakult ki és nyerte el le nem zárt, máig élő
és formálódó alakját. A diaszpóra lét, a galut zsidóság élete végig megőrizte az
Ígéret földjének eszméjét, és soha nem mondott le róla. A szétszóratás zsidó
nyelve általában háromféle volt. Mindvégig, mindenütt a világon az ókortól
napjainkig megmaradt a Szent Nyelv, a héber Biblia, a Tánách nyelve, valamint a
liturgikus imaélet nyelve, a héber nyelv. Mindenütt volt az adott népnek,
kultúrának egy nyelve, amit használt az ott élő zsidóság is, és volt egy köztes
nyelv is, mely egyrészt a diaszpóra adott népének nyelvéből, a héber nyelvből és
más történelmi találkozások nyelveiből ötvöződött sajátságos zsidó nyelv volt.
Amikor másfél évszázaddal ezelőtt elindultak a zsidók a Szentföld felé, még nem
volt ivrit, még nem volt újhéber nyelv. A zsidó nemzeti öntudat, nemzeti érzés,
nacionalizmus, a cionizmus lassan elindította a nyelvi folyamatot is, amely
jelentősen járult hozzá Izrael államának megteremtéséhez.