A magyar jelmez és fejlődése dióhéjban - Viselettörténeti tanulmány Ázsia északi
részének belsejében évezredek előtt élt egy nemzet, mely Hérodotosz szerint a
körülötte lakó törzsekhez, a szkíthák, neurok, androphagokhoz csak éppen
viseletében s némely szokásaiban hasonlított, egyebekben teljesen külön világot
alkotott magának. S erre a nemzetre most, késő évezredek után is reá lehet
ismerni, dacára annak, hogy úgy őshazájában, mint ez új hazában a keresztség
fölvételét megelőző korszakokból semmi nyomot nem hagyott maga után. Hogy is
hagyhatott volna, mikor keresztyénség behozatala és fölvételekor az összes
emlékek, hun-iratok, rovások, mint a pogányság, helyesebben a nap- és
csillagimádás gyűlöletes emlékeztetői, elégettettek, eltörültettek a föld
színéről. De hát akkor mi az, miről e nemzet őseire ma is reá ismerhetünk?
Jelleméről, tetteiről, erkölcseiről és közmondásszerűvé vált hazaszeretetéről,
de nemcsak ezekről, hanem viseletéről, nemzeti ruházkodásáról is, melyet
különösen az alföldön élő parasztság őrzött meg hagyományos ragaszkodással. Sok
átalakuláson ment ugyan az keresztül, változatos, viszontagságos ezer éves
életében - különösen az előkelőbb körök viselete - de azért alapjában hűen
megmaradt a mai napig az ősi viselet. Nemes Mihály