Állami jog és erkölcsi rend A szabadelvű jogállam struktúrájának sajátja, hogy
az állam létalapját olyan előfeltevések alkotják, amelyeket az állam maga nem
tud anélkül garantálni, hogy ne tenné kérdésessé szabadelvű voltát. -
állapította meg Ernst-Wolfgang Böckenförde (1930-2019), a jelen kötetbe foglalt
tanulmányok szerzője. Az úgynevezett Böckenförde-paradoxonként híressé vált
mondat ugyanakkor nem az egyetlen örökérvényű tézise a közelmúltban elhunyt
német jogtudósnak. Neves professzorok tanítványaként Böckenförde korán kezdett
valláselméleti, vallás- és jogfilozófiai kérdésekkel foglalkozni, és már az
1950-es években kitűnt tehetségével. Később alkotmányjogászként és
jogfilozófusként, 1983. és 1996. között pedig a Német Szövetségi
Alkotmánybíróság bírájaként alkotott maradandót. Nevéhez számos tanulmány,
jogtudományi munka és államjogi elmélet fűződik, alkotmánybíróként pedig részt
vett az Európai Unió és a tagállami alkotmányok viszonylatában mérföldkőnek
számító Solange II ügy eldöntésében. Jelen kötet Ernst-Wolfgang Böckenförde jog-
és vallásfilozófiai, államelméleti munkásságából szemelget, főként olyan
tanulmányokat állítva középpontba, amelyek jog és erkölcs, vallás és jog
bonyolult viszonyrendszerét veszik górcső alá, és máig ható tanulsággal
szolgálnak.