Vajon hova utazom? Vajon? Hova? Hollandia német megszállása alatt Anne Frank két
évig bujkált egy raktár hátsó traktusában. Itt vezette naplóját, mely 1947-es
kiadása óta a Biblia után a világ második legolvasottabb könyve. Az azonban
kevésbé ismert, hogy Anne a hátsó traktusban elbeszéléseket és meséket is írt,
sőt Cady élete címen még egy regénybe is belekezdett. Ezeket a rejtekhelyről
szóló történeteket, visszaemlékezéseket és kitalált meséket a legnagyobb
gondossággal másolta át piszkozatból egy pénztárkönyvbe, még tartalomjegyzéket
is készített hozzá. Tudatosan készült naplójának és elbeszéléskötetének
megjelentetésére. Rövid kis történeteiben újra meg újra abba a kérdésbe
ütközünk, ami Annét a leginkább foglalkoztatta: a megmenekülésbe. Önsajnálatnak
nyoma sincs bennük, életerőnek, a körülményekbe való belenyugvás elutasításának
annál inkább. Elbeszéléseiből megismerjük azt az életvidám, nyitott és
érdeklődő, önmagát olvasással képző, a világról gondolkodó, jövőjét tervezgető,
kreatív, írói tehetséggel megáldott tizenéves kislányt, aki Anne Frank volt. Ezt
a képet tovább árnyalják a kötet végén olvasható tanulmányok, amelyekből sokat
megtudhatunk Anne Frank családjának történetéről, Anne életéről és írásainak
történelmi hátteréről. Anne Frank 1929. június 12-én született, életének első
négy évét Frankfurt am Mainban töltötte, ezután tíz évig amszterdami lakos volt,
majd a westerborki átmeneti táboron és Auschwitzon keresztül a bergen-belseni
koncentrációs táborba deportálták, ahol tizenöt évesen meghalt. Az írás minden
gondomtól-bajomtól megszabadít, és bátorságot ad. A nagy kérdés persze, hogy
írok-e valaha is remekművet, hogy lesz-e valamikor újságíró vagy író belőlem.
Nagyon remélem, hogy igen, mert írásban mindent meg tudok örökíteni, a
gondolataimat, az eszményeimet és a képzeletemet. 1944. április 5.