A körülrajongott író legújabb művének dedikálására már összegyűlt a sok ájtatos
képű irodalomgyalázó. A hosszan kígyózó sor tagjainak persze fogalmuk sincs, mi
minden fog történni, míg az utolsó dedikáltató, a méltán közutálatnak örvendő
Bakegér sorra kerül. Ám az elgyötört arcú mester sem sejti, hogy
megpróbáltatásai miképp fognak véget érni. Az átkozott Bakegér ezalatt
türelmesen várakozik, és mikor eljön az ő pillanata, akcióba lendül.
Schreiner... magabiztos, egyéni hangja nem üres utalásrendszerrel, hanem
egzisztenciálisan átélt és mélyen átérzett tapasztalatokkal, a tárgyi és lelki
világ árnyalt megfigyelésével teremt olyan szövegvilágokat, melyekben irodalmi
és filozófiai utalásai nem a semmibe hullanak. (Sári B. László, Magyar Narancs)
Schreiner hétköznapi csodákat kereső, ám attól meg nem menekülő hősei... készek
a létezés minden irracionalitásának átélésére. (Kovács Krisztina, Műhely)