Doktor úr, szédülök! Ez a mondat az évi hazai 60 millió háziorvos-beteg
találkozásból legalább 1-2 milliószor, de valószínűleg még sokkal gyakrabban
hangzik el és talán kivétel nélkül minden esetben nehéz diagnosztikus döntés elé
állítja az orvost: komolyan veendő, kivizsgálandó és terápiát igénylő panaszról,
vagy inkább valamely banális betegség megszokott kisérőtünetéről van szó? A
kivizsgálást nehezíti, hogy a szédüléses panaszok számos szakterületet
érintenek, lehetnek fül-orr-gégészeti, belgyógyászati, neurológiai, szemészeti
eredetűek. A szerzők azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a különböző
szakterületek legmodernebb tudományos és klinikai eredményeit, terápiás
módszereit úgy foglalják össze, hogy az segítséget nyújtson a háziorvosoknak és
a szakorvosoknak a kivizsgálás megtervezéséhez, illetve a szakvélemények
értékeléséhez. Külön hangsúlyt kaptak az egyszerű, a háziorvosi rendelőben
alkalmazható vizsgálatok és terápiás eljárások. A vesztibuláris kutatásban az
utóbbi tíz évben számos új, izgalmas eredmény, hipotézis született, ezeket a
tudományosság igényével ismertetik a szerzők.