Az ötven körüli Ádámnak csodaszép szőnyege van, s leginkább ezen szeret
ölelkezni. A regény is azzal indul, hogy a frissen meghódított huszonéves Ágnest
az ágyból a szőnyegre telepíti. Ez a szőnyeg azonban nemcsak erre alkalmas,
hanem arra is, hogy a nemi élet mozzanatai közt gazdag asszociációkat keltsen
tulajdonosában. Ezeknek az asszociációknak elbeszéléséből, nyomon követéséből
áll a regény. Az időrendet nemigen tiszteli a szerző; az Ágnessel való együttlét
mintegy két órája alatt változatos, sokszor szőnyegszerűen ornamentikus rendben
úsznak be korábbi és későbbi felnőtt-, gyermek- és ifjúkori emlékek, arcok,
alakok, események. A magyar történelem mintegy húsz évének szubjektív
összefoglalását, valamint egy pazar liturgiájú pásztoróra történetét egymásra
montírozó könyv kellemes kikapcsolódást nyújt.