A tradicionális prózán nevelkedett olvasók, akik érthető okokból tisztes
távolságot tartanak a zavarba ejtő elbeszélések póz modern világától, Bakacsi
Ernő keresetlen természetességgel megformált köteteit mindig megnyugvással és
örömmel vehetik kézbe. A szép magyarsággal, élvezetes stílusban megírt legújabb
könyve, A lélek lázadása is azt mondatja velünk, hogy egy biztos arányérzékkel,
jó ízléssel és különleges valóságismerettel megáldott novellistával van dolgunk,
akinél semmiféle prózapoétikai zsonglőrködés és csöppnyi narrációtechnikai
szemfényvesztés sincs, a művek világa mégis érzékletes elevenséggel és
atmoszférikus jelentéssel bír. Sőt, a legjobban sikerült, nyilvánvaló
mesterségbeli gazdagodást mutató alkotások (A hajléktalan; Teri; A tiszai ember;
A titok; A lélek lázadása; Apa naplója) maradandó esztétikai élménnyel és a
belefeledkezés örömével ajándékozzák meg az olvasót. (Ködöböcz Gábor)