Ez a könyv az egymásra találások történeteit variálja. Ellentétben Madách Imre
halhatatlan színpadi példázatával, amelyben az örök nő és férfi, Éva és Ádám a
világtörténelmen halad végig új meg új szerepalkukat kötve és bontva, Illés
Adrienn és Ocsenás Gábor nő- és férfialakjai megmaradnak a mai magyar közegben,
viszont teljes rugalmassággal váltogatják a nő és a férfi nézőpontját. Ez a
váltogatás önmagában is színjátékká alakítja a könyv első felét kitevő kétszer
nyolc történetet, a könyv második fele, az Évák (no de ki a frász az az Ádám?)
című dialógus pedig nyíltan is vállalja a színpadiság és az életrajziság
terheit. Illés Adrienn és Ocsenás Gábor közös munkája határozott állásfoglalás
az őszinteség fogalmának esztétikai produktivitása körüli vitában. Azt
tanúsítja, hogy önmagunk személyiségének írói megmunkálása nemcsak tehetség és
szerencse, hanem bátorság és alkotói tisztesség kérdése is.