Kondulhat harang keresztelőre, esküvőre, aratásra, sírhat égi mezőkre kísérve
öreget, gyereket, kedvest, katonát illő szomorúsággal. Hívogathat énekre,
istentiszteletre. Lármázhat veszedelemkor, tüzek óráján, nógathat sietésre sodró
áramlatok kíméletlen idején. Búghat szelíden, hosszan, amikor készül az ünnep, s
megterítették az Úrnak asztalát. Most a jókért szóljon a harang, a különbekért,
a sorsukat nekünk ajándékozókért egy olyan időben, amikor minél több szó esik a
szeretetről, annál inkább fogyóban van. Szinte felemésztik a szavak... Azokért
csendüljön, akik a képben ... rajzban, textilben, tudományban és a muzsika
csodájában váltak az isteni egész nélkülözhetetlen részeivé...